| Búcsú az ország legidősebb szikvízkészítőjétől. |
|
Gyászol a szikvízkészítő szakma és Pusztaszer lakossága. Megrendülten kísértük utolsó útjára Özv. Simon Józsefnét, Aranka nénit, a falu megbecsült szikvízkészítőjét. Házasságkötésének évében, 1940-ben sikeres vizsgát tett szódavízgyártásból és ettől kezdve, 69 éven keresztül szolgálta Pusztaszer lakosságát. Mindenki szerette, tüneményes asszony volt. Szeretett anekdotázni, néhány évvel ezelőtt huncut mosollyal mesélte, hogy nem azért írta elő az orvos számára a görbebotot, hogy megkönnyítse neki a járást, hanem ellenkezőleg. Aranka néni nem tudott lassan menni és a gyors tempó nem tett jót a lábának, annál is inkább, mert 16 éves korától szenvedett ízületi gyulladásban. Büszke volt arra, hogy náluk olyan soha sem volt, hogy ünnepnapon zárva legyenek, hisz akkor szóda nélkül maradnak az emberek és az nem lehet. Mesélte, hogy az egyik alkalommal, amikor még lakodalmat nem lehetett elképzelni szikvíz nélkül az egyik vevő későn jött, már az összes üveg oda volt ígérve. Némi gondolkozás után meg volt a megoldás, minden helyről visszatartott egy ládával és így senki nem maradt szóda nélkül. Igazi közéleti ember volt, bálokat, kirándulásokat szervezett. Sokáig aktív tagja volt az ipartestületnek. 2004. április 17-én, sírva vette át a budapesti Vajdahunyad Várában 64 éves munkásságának elismeréséül az Országos Szikvízkészítő Ipartestülettől a szakma legmagasabb kitüntetését a Jedlik Ányos díjat. Nagyon boldog és büszke volt, amikor a szikvízkészítés történetéről készült dokumentumfilmben szerepelhetett. Szó szerint élt-halt a szakmájáért. Halála előtt néhány hónappal, még felhívott telefonon, „beszéljek a Marvanek Pistával, cserélje, ki legyen szíves a töltőpult rugóját, mert le van gyöngülve.” Sajnos erre már nem került sor, mert Aranka néni elment. Valószínű, hogy azóta az Égi kávéház teraszán meséli az angyaloknak, nagy szeretettel, milyen jó volt Pusztaszeren szikvízkészítőnek lenni. Isten veled Aranka néni. Bánffi István |